Úgy tűnt, ebben az országban nincsenek kocsmák... Már kezdtem azt hinni, az itt élők nemhogy nem dohányoznak (én még afrikait nem láttam cigit szívni!), de nem is járnak el inni, max., ha táncolni mennek. Az biztos, hogy úgy nem látni kocsmákat, mint otthon kb. bármelyik településen. Aztán a srácok…

A matatu az egyik helyi tömegközlekedési mód. Kisbusz, ami bár nehezen derül ki a külső szemlélő számára, de meghatározott útvonalon mozog. Számozva is vannak, bár én azt nehezen szúrtam ki. Menetrend, kifüggesztett útvonal nincs: egyszerűen ismerni kell őket, vagy ha nem ismered, kérdezni kell.…

Tegnap reggel avokádót kívántam, így elindultam venni. - Vigyázz, mert a muzungu árat fogják felszámolni neked! - figyelmeztetett Simeon. (Muzungu = fehér ember)- Mi a rendes ár?- 10 Shilling egy kicsiért, 20 egy nagyért.- Jó, figyelek. A piacon isteni, puha avokádót kaptam 20…

Na, most kezdek kiakadni. Eddig még csak röhögtem azon, hogy itt mennyire lazán kezelik az időpontokat, de most már több, mint egy napja várok Geoffrey érkezésére, aki telefonon sem elérhető, s kezdem elveszteni a türelmem, meg a humorérzékem. Én igyekszem érdekességként kezelni azt, hogy ez egy…

- De hisz én azt hittem, nem is szereted a halat! - csodálkozott el Simeon, s megbeszéltük: még aznap elmegyünk sülthalat enni. Nem volt egyszerű, mert egész nap össze-vissza rohangászott, ahogy szokott, de 2-3 felé csak sikerült odaérnünk. Már a környéktől nagyon jó kedvem lett: több (számunkra…

Lettek barátaim és a bátorságom is megjött, most már pörög az életem. Mióta kitettem a lábam egyedül az utcára, egyre több ismerősöm lett. Vigyáznak rám. Összebarátkoztam egy helyi egyetemista sráccal, Geoffrey-val, aki nagyon kedves, udvarias, szerény és rengeteg ideje van arra, hogy megmutassa…

Miután már voltam olyan vagány, hogy elmentem egyedül a fodrászhoz, meg kajálni, úgy éreztem, eljött az ideje, hogy hazasétáljak, s kicsit jobban megtapasztaljam a várost testközelből. Egy 40 perces utat néztem ki, amerre még nem jártam, s meg is kérdeztem egy ismerőst, hogy biztonságos-e…

Első bejegyzésemhez elkészült életem első, szerkesztett videója. Amatőr videó, most tanulom ezt is. Ez a táj fogadott, mikor felébredtem az autóban:

Van egy játékunk. Mikor megállított minket a rendőr, így viccelődtem Simeonnal: - Segít, ha azt színlelem, én vagyok Hollandia hercegnője? Azóta ezzel viccelődünk. - Haha, Hollandia hercegnője épp most érte el, hogy drágábban parkoljunk! – mondta a diszkó előtt. Szeretek az egyetlen fehér lenni.…

- Egy kenyai családdal élsz és még ne ettél ugalit? – kérdezte döbbenten a német lány a kukoricakenyérre utalva, aminek itt a receptje. - Dehogynem, ettem! - Akkor miért nem eszel a kezeddel? – Teljesen értetlen volt… - Nem az a bajom, hogy gusztustalannak tartom, vagy nem akarom követni a helyi…

A leggyakoribb kérdés, amit valószínűleg a legtöbb afrikai országban hallhatnak a fehérek így hangzik: - Muzungu! How are you? – azaz fehér ember, hogy vagy? Kedvesen mosolyogva integetnek felém. Elsőre tök zavarba jöttem, amikor a kisiskolások megbámultak, s ezt kérdezgették tőlem. Aztán jöttek a…

- Nekem most el kell mennem elintézni valamit, 7 felé érek csak vissza – afrikai idő szerint, azaz ez azt jelenti, ki tudja, mikor -, úgyhogy a legjobb, ha egyedül mész haza és otthon találkozunk, mondta Simeon. Hívok neked egy motorbiciklit, nekem dolgozik a sofőr, ő szokta intézni az ügyeimet is.…

Igen, van angol WC itt is. Jól mulatok rajta, merthogy hiába van ülőkéje (már amelyiknek), sosem ülnék rá, úgy össze van pisilve. Tisztára olyan otthon, mint egy kocsmai WC Magyarországon. Úgyhogy kénytelen vagyok megtanulni gugolva kakilni...  De a munkahelyi WC még viccesebb, mert ott a csészéből…

Bevállaltam a reggeli söprést és felmosást. Ez is izgalmas kihívás volt, mert Kenyában még az is másképp megy. Nevetve tanított meg Simeon takarítani. A seprű, mivel új, még elég hosszú, nem kopott el. Hajlott testtartásban söpörtem át vele a konyhát. Egész jól ment addig, még a kopott, agyon…

- Jól látom, hogy nők nem vezethetnek itt?- Dehogynem! - válaszolt Simeon.- Fura. Mert még egyetlen nőt sem láttam a volánnál, még biciklin, vagy motoron sem!- Á, a kenyai nők válogatósak! Nem bicikliznek. A motor pedig inkább üzleti közlekedési eszköz. Leginkább autót vezetnek.- Aha. Akkor azért…

Szerencse, hogy nincs itthon Simeon párja (az esküvőt szervezi Ugandában), mert így az egyszerűbb, agglegény ételekkel kezdhetek az első héten. De jövő héten már kell egy nő, akitől fogásokat leshetek el a kenyai konyhából. - Tudsz rizst készíteni? – kérdezte Simeon. - Ööö… beleteszem vízbe és…

Kicsit nehezen szedem össze a bátorságom, hogy kérjek dolgokat. Jó, alapból megfigyeltem már magamon, hogy hiába mondják, hogy érezzem magam otthon, nekem kell hozzá 2-3 nap, míg ez megtörténik. Általában onnan lehet észrevenni, hogy elkezdek rendet rakni, takarítani, elkezdek nem vendégként…

Indulás előtt szépen elmentem az oltóközpontba beadatni magamnak, amiket be kellett adatni. Nagyon alapos volt a doktornő, elmagyarázott szépen mindent: 4 oltásra volt szükségem (mivel volt, ami már megvolt), de emellett szedni kell mindenképpen malária gyógyszert is. Kettő közül választhatok: a…

- Segíthetek valamit? – kérdeztem Simeont.- Készíthetnél egy teát.- Jó. De hogy kell? – kérdeztem, merthogy más a teafű, más a lábos, más minden.- Hát csináld úgy, ahogy otthon szoktad! Jó vicc… Otthon a) bedobom a filtert a vízbe, b) teagyöngyöt használok. Itt meg csak egy kis szűrő van, amiben…

Második estém Simeonék házában. Egész idő alatt megy a TV. Az első sokk az volt, hogy Orbán Viktor nézett vissza rám a hírekből: egész vasárnap a nemzetközi hírcsatornát néztük. Annak még láttam értelmét, bár óránként ismétlődtek a hírek apró változásokkal. Ma viszont a kislány kapcsolta be…

Megérkeztem, minden rendben. Ahogy sejtettem, jó kezekben vagyok: Simeon, a barátom, akit még Amerikában ismertem meg, nagyon jól a gondomat viseli. Tudja, ismeri, milyen külföldinek lenni egy idegen helyen és tudja, hogy tudja segíteni az adaptálódást. Emlékeztet arra, ahogy én segítettem…