Bevállaltam a reggeli söprést és felmosást. Ez is izgalmas kihívás volt, mert Kenyában még az is másképp megy. Nevetve tanított meg Simeon takarítani.

A seprű, mivel új, még elég hosszú, nem kopott el. Hajlott testtartásban söpörtem át vele a konyhát. Egész jól ment addig, még a kopott, agyon görbített lapátra kellett volna rásöpörnöm a koszt... A kisebb, rövidre kopott seprűvel már a felét sikerült rásöpörnöm (a másik fele átrepült a lapát felett). Végül úgy döntöttem, a maradékot kisöpröm az udvarra...

A seprű.

A felmosásnál a következő a menet. Hideg vizet öntünk a vödörbe (meleg nincs). Beleszórtunk egy zacskó OMO mikroszemcsés mosóport: 1 csomag egy vödör vízbe, habzott, mint a csuda. Ebbe mártogattam kézzel a szakadt pólót, s súroltam át a padlót egyenes lábbal lehajolva. (Láttam, hogy így csinálják.) Vicces mód még örültem is neki: legalább mozogtam valamit, ha már egész nap ülök (a kocsiban, az irodában, a TV előtt). 

A felmosó. További képek itt.

Ha már így belevágtam, gondoltam, megnézem, le lehet e mosni a falat (valami vízálló festékkel van lekenve). Érthetetlen, miért élnek ilyen koszos falak között, amikor simán le lehet törölni ronggyal... Mondjuk az is érthetetlen, hogy lesz ilyen koszos a fal...

- A szemetet is kivihetnénk, ha már ilyen büdös. - javasoltam, merthogy a tegnapi agglegény-megoldás az volt rá, hogy befújtuk a lakást WC illatosítóval.
- Nem lehet, csak vasárnap jön a szemétszállítás. Akkor hozzák hozzá a zacskót is. - felelte. Végül kiegyeztünk abban, hogy egy zacskóba öntöm és kitesszük az udvarra. Legalább nem a lakás lesz büdös.