Indulás előtt szépen elmentem az oltóközpontba beadatni magamnak, amiket be kellett adatni. Nagyon alapos volt a doktornő, elmagyarázott szépen mindent: 4 oltásra volt szükségem (mivel volt, ami már megvolt), de emellett szedni kell mindenképpen malária gyógyszert is. Kettő közül választhatok: a Malarone egyrészt piszok drága, a legtöbbeknél erős kedélyállapot romlást okoz (ki akar kifizetni egy csomó pénzt azért, hogy szarul érezze magát?) és ráadásul  Magyarországon maximum 1 hónapig engedik szedni. Kösz, nem.

A másik opció a Doxycyklin, ami egy antibiotikum, így eléggé terheli a májat. Ezt hazatérés után még egy hónapig kell szedni. Mellette fényérzékenységet okoz, s mivel antibiotikum, alkoholt sem lehet fogyasztani. Ezt választottam, ki is váltottam viszonylat olcsón, s mellé több doboz probiotikumot is vettem.

A gyógyszer ez persze csak a maláriától véd, attól még a szúnyogok és a legyek terjeszthetnek más betegségeket is, úgyhogy legjobb, ha hosszú nadrágot, zárt cipőt, hosszú ujjú pólót hordok és folyamatosan fújom magam valami erős szúnyogriasztóval. Ajánlottak márkát is, amire egy ismerős azt mondta, neki kivette a színét a pólójának… Mellé pedig a naptej folyamatosan a fényérzékenység miatt.

Gyanús volt nekem, hogy ez nem jó megoldás…

Végül úgy indultam útnak, hogy kevertem 3 féle illóolajból, vízből és pálinkából egy nagyon finom illatú szúnyogriasztót, amit imádok magamra kenni, s mivel nem volt időm rendesen utána olvasni, érkezésem első reggelén bevettem az első gyógyszert. Aznap nem volt háló az ágyam felett, ezért a nagy ijesztgetés miatt egy sállal takartam be a fejem. Alig kaptam levegőt…

Ma, a 3. napi gyógyszer után sikerült végre elérnem pár kenyai magyart, akik egybehangzóan azt mondták, ők ugyan nem szednek semmiféle gyógyszert. Van, aki használ szúnyogriasztót, de azt sem nagyon. Este jó a hosszú ruha és a háló. Amúgy pedig az immunerősítést ajánlják, főleg az elején.

Az ágyam. További képek itt.

Városban amúgy is elég alacsony az esélye a malária fertőzésnek, ha pedig mégis elkapnám, akkor szépen ki kell feküdni 4 nap alatt. Nagyon jó gyógyszerek vannak rá már. Olyan csupán, mint egy influenza, csak figyelni kell a tünetekre.

Így hát meglett a megoldás, ami engem is boldoggá tesz.

Komolyan, ez a gyógyszer volt az egyetlen, amitől igazán féltem Kenyával kapcsolatban.

Ez alapján a recept alapján készítettem a szúnyogriasztót, de mivel nem voltak otthon ezek az alapanyagok, illetve fogalmam sem volt, hogy mérjek ki mililitereket, így költöttem át: 1 kis üvegcse egy ötödét megtöltöttem pálinkával, a maradékot felöntöttem vízzel. Ebbe csepegtettem kb. 20-20 csepp geránium, citromfű és levendula illóolajat, majd jól összeráztam. Végül átöntöttem egy kis sűrített paradicsomos  üvegcsébe, mert az első üveg nem zárt rendesen – ez kb. félig telt. Mivel spriccelős flakonom nem volt, jobb híján az ujjamat dugom a folyadékba, s kenegetem magamra pár ponton. Úgy fest, szép, nagy ívben kikerülnek a szúnyogok – igaz, otthon is kikerültek általában riasztó nélkül is. Lehet, egyszerűen csak az van, hogy engem még az afrikai szúnyogok sem szeretnek.

Nappal amúgy sem legyek, sem szúnyogok nincsenek a városban. Sem muslica, sem csótány, sem skorpió, sem semmi más veszedelem, max. tehenek és kecskék az út szélén. Otthon több a rovar…

Igaz, este meglepett egy cuki gyíkocska a bőröndöm mellett. Édesen tetette a játékgyíkot – majdnem be is csapott.