Lettek barátaim és a bátorságom is megjött, most már pörög az életem. Mióta kitettem a lábam egyedül az utcára, egyre több ismerősöm lett.

Vigyáznak rám. Összebarátkoztam egy helyi egyetemista sráccal, Geoffrey-val, aki nagyon kedves, udvarias, szerény és rengeteg ideje van arra, hogy megmutassa nekem a várost. Az elmúlt két napban mindkét délután hatalmasat sétáltunk. Persze azért óvatos vagyok.

Jót mosolyogtam, amikor Simeon előadta, mit művel a sráccal, ha bármi bajom esik. Mandela pedig (akivel egy irodában ülünk) rendszeresen felhív estefelé, hogy rendben vagyok-e. Geoffrey udvariasan elmagyarázta Simeonnak, hogy ő is vigyáz rám, s hogy növelje a bizalmat, felajánlotta, hogy fotózza le nyugodtan az igazolványát.

Rengeteg útmutatást kapok arra, merre ne menjek. Simeon írt egy listát a rossz környékekről, Geoffrey pedig felvitt egy kilátóhelyre, ahonnan megmutogatta ugyanezeket a helyeket.

További képek itt.

Annyira cukik! Teljesen meg vagyok hatódva ezeken.

A szomszéd néni gyakorlatilag mindig kint van az ablakban, regisztrálja, merre járok, kivel megyek. És kaptam telefonszámokat megbízható motorvezetőkhöz is. Azt hiszem, még sosem voltam ennyire biztonságban.