A leggyakoribb kérdés, amit valószínűleg a legtöbb afrikai országban hallhatnak a fehérek így hangzik:
- Muzungu! How are you? – azaz fehér ember, hogy vagy? Kedvesen mosolyogva integetnek felém.

Elsőre tök zavarba jöttem, amikor a kisiskolások megbámultak, s ezt kérdezgették tőlem. Aztán jöttek a férfiak, az eladók és a taxisok. Aztán rájöttem, hogy az ijedtséget jobb felcserélni arra a feltételezésre, hogy ők csak kedvesek. Nem megbámulnak, hanem megcsodálnak. Üdvözölnek, különlegesnek, izgalmasnak látnak. Meg akarnak ismerkedni velem.

Eddig senki sem kért tőlem pénzt, s az utcán sem akartam még feleségül venni idegenek. A diszkóban már udvaroltak, de hát az nem idegen. Ezzel szemben segítőkészek, kedvesek az emberek. Ha kérdezek (és értik a kérdésem), válaszolnak, segítenek, útba igazítanak.

Persze itt is biztos vannak rosszindulatú emberek. Tolvajok, vagy olyanok, akik gonosz, gazdag amerikainak néznek, de egyelőre ilyet még nem láttam, csak kedves embereket. Abból pedig összehasonlíthatatlanul többet, mint otthon!

Az új taktikám tehát a következő: mosolygok arra, akitől a kérdés érkezett, majd kedvesen megköszönöm az érdeklődését és emelt fővel (nem apróra összehúzódva) továbbsétálok.