Imádtam Geoffrey rokonainál lenni vidéken. Csodálatos vendégszeretet fogadott ott is. Éjszakára Geoffrey „bátyjának” családja fogadott be minket a sárból épített házukba. Tradicionális ház azt leszámítva, hogy a tető nem fűből, hanem bádogból készült.

Minden ilyen háznak, amit láttam, két szobája van. Ablak nincs. A jobb oldali helyiségbe nyílik az ajtó: ez a „nappali”. Ezekben gyakorlatilag körben elhelyeznek annyi kanapét (vagy más ülőalkalmatosságot), amennyit csak tudnak, hogy minél több vendég elférjen. A falon néhány fura poszter fehér emberekkel, s a sarokban a konyhai eszközök egy lavórban. A többség műanyagból. Konyha nincs: kint főznek három kő közé gyújtott tűzön. A fejlettebb helyeken van kis „jiko”, ami egy vas tűzhely fával, vagy esetleg szénnel.

A nagyszülők nappalija. További képek itt.

Folyóvíz nincs, kannában hozzák a vizet. Vagy veszik, vagy a folyóból hozzák. Ezt eszik, isszák.

Geoffrey családjánál még WC sem volt. Máshol azért láttam pottyantóst guggolós verzióban. A zuhanyzó hasonló a pottyantóshoz: a WC melletti helyiség egy lukkal a földön, ahol kivezetik a vizet. Lavórból mosakodnak. De itt az sem volt, csak a bokor, meg a folyó.

Geoffrey „bátyja” még fiatal, van egy kis felesége és egy kislányuk. Ők voltak eddig a legszegényebbek, akiket láttam: még székeik sincsenek: általában a vízhordó kannákra ülnek.

A bal oldali helyiség a háló. Ilyenben még csak egyszer voltam: egy matrac volt a földön, széken egy bőröndben az összes ruhájuk. A falat még csak el sem simították: a sárgombócok jól láthatóak voltak, amik a falat alkották.

A vendégnek a legjobbat adják, így mi megkaptunk a saját matracukat a nappaliban, míg ők nem is tudom, min aludtak a kisbabával.

Mindezen körülmények ellenére nekem boldognak tűnnek. Együtt vannak, szeretik egymást, étel van bőven a farmon, a nap süt, nem fáznak. Én is boldog voltam: sok-sok izgalmasat láttam és meghatott a vendégszeretetük. Én elérzékenyültem, mert befogadtak, ők meg tátották a szájukat, hogy egy fehér nő megelégszik azzal, amit ők kínálni tudnak. Pedig ha tudnák, milyen boldoggá tettek, s hogy ilyen jót még nem aludtam, mióta itt vagyok: csend volt és kellemes hűvös.

Geoffrey „bátyja” amúgy nem a bátyja. Itt teljesen másképp használják a rokonsági formákat. Geoffrey nagybátyja elhunyt, így most az ő apukájának kell gondoskodni a nagybácsi családjáról is. Így lett az unokatesóból báty. A tradíció szerint neki is kellett minket vendégül látnia.

A család a ház előtt. További képek itt.

Egyébként gyakorlatilag az egész család egy kupacban lakik. A nagypapa és az összes gyereke, illetve azok gyerekei. Egyedül Geoffrey apukája költözött be a városba, de még mindig van ott földterülete neki és a fiainak is. A szomszéd dombon a nagypapa testvérének családja. Férfi ágon öröklődik a föld és házasság után a férfihoz költözik a nő. Így a már házas női leszármazottak máshová költöztek el.

Többnyire gazdálkodnak, de van, akinek van más foglalkozása is. Például a nagypapa kovács volt.

Én voltam az évszázad eseménye valószínűleg arrafelé. Ezt egyrészt abból gondolom, hogy áram híján nincs náluk TV sem, újságot sem hiszem, hogy járatnak, rádió max. elemmel működhet. Könyveik nincsenek. Rokonokkal körülvéve élnek. Másrészt, mikor elindultunk sétálni, megállt az élet: tátott szájjal lefagyva bámult meg MINDENKI! Akkor is, mikor motoron suhantam. Itt nem kiabáltak utánam, nem köszöntek, akkora sokkot kaptak. A többségük szerintem még eddig maximum képen látott fehér embert.