Van egy játékunk. Mikor megállított minket a rendőr, így viccelődtem Simeonnal:
- Segít, ha azt színlelem, én vagyok Hollandia hercegnője?
Azóta ezzel viccelődünk.
- Haha, Hollandia hercegnője épp most érte el, hogy drágábban parkoljunk! – mondta a diszkó előtt.

Szeretek az egyetlen fehér lenni. Olyannyira, hogy mikor bulizni mentünk, egyenesen megsértődtem azon, hogy más fehér csajok is megjelentek a színen. Jó alaposan végigmértük egymást…

Azt hiszem, a helyzet nem csak engem zavart, hanem Marcy-t, az új barátnőmet is. Én legalább is úgy éreztem, neki sem tetszik a helyzet, hogy most már nem ő „az a csaj, akinek fehér barátnője van”, hisz a többiekkel is voltak helyiek. Oda a különlegességünk. El is ment kicsit a kedvünk a bulizástól.

Később megismerkedtem pár muzunguval (fehér ember) közülük. Úgy fest, én nagyon más taktikát követek, mint ők. Míg én igyekszem a helyiekkel tartani, megismerni, ők hova járnak, addig ők együtt bulizgatnak, uszodába járnak, manikűröztetnek és pizzát esznek.

Még meglátom, mennyire fogok barátkozni velük. Összességében azért jó néha kicsit otthon érezni magam, érezni, hogy megértenek, kicsit hátradőlni, de többségben inkább szerintem maradok a helyiekkel.